Halimba község Veszprém megyében, Ajkától 13 km-re fekvő egykori bányász település, lakóinak száma 1225 fő. Halimba a Kisalföld és a Déli-Bakony lábánál fekszik. A falu határa lapos medence, részben a Déli-Bakony dombokká szelídült vidéke, melyet nyugaton a Balaton-hegy választ el a tágas Nyirádi-medencétől. A Balatontól való távolsága 32 km. Közelében található a Somló-hegy (35km) és az Agár-tető (8km), ahonnan tiszta időben a Balaton is látható. Neve országvilág-szerte a határában talált bauxitról és a községben tevékenykedő „gyógyfüves pap”, Dr. Szalai Miklós esperesről ismert.

Határában kiváló, szabadidő eltöltésére alkalmas kirándulóhelyek találhatók: két horgásztó, erdők, a Malom-völgyi pihenőpark, mocsár-láp természetvédelmi terület. Könnyen megközelíthetőek gyalogos, lovas és kerékpáros útvonalakon a környező települések kirándulóhelyei is: pl. a Szőci Kút-völgy, a Taliándörögdi Klastrom, a Kerekfenyves, az Öcsi Nagy-tó és kilátó, az Úrkúti őskarszt, a Sárcsi-kút és Magyarpolány. A falu első írásos említése 1272-ből való, de már jóval előbb lakott terület volt.

Az oklevelek - 1329-ben "Helymba", Helymb, 1412-ben "Halymba"-nak írják a település nevét. A név szláv eredetű, személynévből vagy köznévből képződhetett. A köznévből való eredet szerinti felfogás értelmében a Halimba név a szláv chleba szóból alakult, mely töltést, gátat, zsilipet jelentett a XI. században. Érdekesség, hogy a község legrégebbi épületei a Macska-hegy utcában (ma Béke utca) vannak, amelyek közül néhány sokáig megmaradt ház élő fára épült. A fák tetejét levágták elágazásuknál, összekötötték a szomszédos fákkal, és erre építették a tetőszerkezetét oldalát sövénnyel, fonták, és sárral tapasztották.