Bazsi
Bazsi közsĂ©g Zala Ă©s VeszprĂ©m megye határán találhatĂł, HĂ©vĂztĹ‘l 20 km-re, a BalatontĂłl 23 km-re. Nyugaton SĂĽmegcsehi, dĂ©len ZalaszántĂł, keleten SĂĽmegprága, Ă©szakkeleten SĂĽmeg a határos telepĂĽlĂ©s. Lakosainak száma 430 fĹ‘. Bazsi közsĂ©g terĂĽlete termĂ©szetföldrajzilag a Bakony dĂ©lnyugati rĂ©szĂ©hez tartozik, melybe Ă©szak-Ă©szakkelet felĹ‘l a Marcal medence lapálya nyĂşlik be. DĂ©lrĹ‘l Ă©s dĂ©lnyugatrĂłl 200-250 m magasságĂş dombok, a Keszthelyi-hegysĂ©g bazalthegyeinek erĹ‘s nyĂşlványai koszorĂşzzák (Kovácsi-hegy, Tátika-hegyvonulat). Kis hozamĂş folyĂłvizei (Berek-kĂşt, DelelĹ‘-kĂşt, Nagy-erdĹ‘ patak) a Marcal felĂ© igyekeznek.
A falu bazaltĂ©pĂtĂ©szete a Balaton-felvidĂ©ki kőépĂtkezĂ©s legnyugatibb rĂ©szĂ©hez tartozik. Szubmediterrán Ă©ghajlatĂş telepĂĽlĂ©s, melynek jellegzetes növĂ©nye az Ĺ‘shonos szelĂdgesztenye. RĂ©gi hagyománya van a gyĂĽmölcstermesztĂ©snek, kĂĽlönösen gazdag a telepĂĽlĂ©s helyben honos almafajtákban. A telepĂĽlĂ©s eredete a rĂ©gmĂşlt homályába vĂ©sz. A kedvezĹ‘ földrajzi fekvĂ©sbĹ‘l Ă©s nĂ©hány rĂ©gĂ©szeti leletbĹ‘l arra a következtethetĂĽnk, hogy a táj már az Ĺ‘skorban Ă©s az Ăłkorban is lakott volt, vĂ©glegesen azonban a honfoglalás korában nĂ©pesedett be. A helysĂ©g neve szemĂ©lynĂ©vbĹ‘l származik. A közĂ©pkori falu nem a mai helyĂ©n, hanem feltehetĹ‘leg a Szentberekben, a falu keleti határában volt. A szájhagyományt - miszerint ott valaha templom is állott - rĂ©gĂ©szeti leletek (Ă©pĂĽletmaradványok) bizonyĂtják. A török kor megprĂłbáltatásaiban Bazsi nĂ©pĂ©nek is osztoznia kellett. Bizonyára nem egyszer kellett a falunak az ellensĂ©g elĹ‘l menekĂĽlnie.
1548-ban - talán török támadás vĂ©gett - a telkek zömĂ©t tűz pusztĂtotta, Ă©s a házak nagy rĂ©sze ĂĽresen állt. A lakosság ĂşjratelepĂtĂ©sĂ©re már a XVI. század közepĂ©tĹ‘l vannak adatok. A XVII. század legvĂ©gĂ©n rĂłmai katolikus vallásĂş nĂ©metek (svábok vagy szászok) Ă©rkeztek, akiket a falu földesura, a veszprĂ©mi pĂĽspök telepĂtett le. A szentbereki dűlĹ‘t elhagyva egy kis magaslaton telepĂĽlt meg a falu. KözepĂ©n áll az 1787-ben Ă©pĂĽlt templom. A barokk stĂlusĂş templomot Bajzáth JĂłzsef pĂĽspök Ă©pĂtette. Ahogy az Ă©vszámos kĹ‘ szenteltvĂztartĂłn is láthatĂł, már 1731-ben is állt itt egy templom, de annak tornya Ă©s sekrestyĂ©je mĂ©g nem volt, kĂ©sĹ‘bb pedig állapota is annyira megromlott, hogy Ăşj templomot kellett helyette Ă©pĂteni. A szĹ‘lĹ‘hegyen találhatĂł kápolnát az 1880-as Ă©vekben Ă©pĂtettĂ©k az ottani birtokosok Holport TerĂ©z támogatásával egy nagy jĂ©gverĂ©s után. Bazsit Ă©vszázadokon át jobbágyi fĂĽggĂ©s kötötte földesurához, a veszprĂ©mi pĂĽspökhöz, illetve a pĂĽspöksĂ©g veszprĂ©mi uradalmához. A városias SĂĽmeg piacával, Ăşri szĂ©kĂ©vel, bĂşcsĂşjárĂłhelyĂ©vel, kĂ©sĹ‘bb a közigazgatás szálával fűzte magához a falut.
A SĂĽmegrĹ‘l kisugárzĂł barokk Ă©pĂtĂ©szeti hatást a bazsi házak nĂ©melyike máig mutatja, oszlopos-árkádos tornácával, nemes egyszerűsĂ©ggel dĂszĂtett homlokzatával. Festetics György jĂłvoltábĂłl 179-tĹ‘l postajárat működött SĂĽmeg Ă©s Keszthely között, mely bekapcsolta a falut a napi vĂ©rkeringĂ©sbe.1828-ban 604 lelket számlált a falu, Ă©s zömmel háromnyomásos gazdálkodást folytattak a hozzátartozĂł igavonĂł Ă©s más haszonállatokkal. Ekkor meghatározĂł telepĂĽlĂ©s volt a környĂ©ken, azĂłta viszont a szomszĂ©dos telepĂĽlĂ©sek lĂ©lekszámban tĂşlnĹ‘ttĂ©k. Szorgalmas, földművelĂ©sbĹ‘l Ă©s erdĹ‘gazdálkodásbĂłl Ă©lĹ‘ nĂ©pĂ©t 1959-ben tereltĂ©k be a TermelĹ‘ Szövetkezetbe. EttĹ‘l az idĹ‘szaktĂłl kezdve rohamosan változott a falu kĂ©pe, Ă©s a hagyományos gazdálkodás eltűnĹ‘ben volt. A falu szĂĽlötte Simon István Kossuth-dĂjas költĹ‘, országgyűlĂ©si kĂ©pviselĹ‘, a Kortárs irodalmi folyĂłirat fĹ‘szerkesztĹ‘je. TiszteletĂ©re minden Ă©vben szĂĽletĂ©sĂ©nek idĹ‘pontja körĂĽl (szeptember 16.) emlĂ©knapot tart a falu. SzĂĽlĹ‘háza irodalmi, nĂ©prajzi kiállĂtással várja a látogatĂłkat.