Monoszló több mint 750 éves község, a Káli-medence keleti külön kismedencéjében fekszik, szelíd, erdővel borított domboktól ölelve. Árpád-kori templomával együtt a török-időkben kétszer elnéptelenedett, majd az innen elmenekült és később visszatért kisnemesség újra építette. A középkorban végig kuriális település volt, vagyis lakói nemesek, extraszeriális családok és agilisek; jobbágyok nem laknak köztük. 1550 előtt anyaegyház, aztán pedig Szentbékkálla, majd Balatoncsicsó fíliája.

A 18. század végére temploma leromlik, azt a kálvinisták újítják fel. Ekkorra a településen élők nagyobb része a református hitet követi. Ez az időszak a település fénykora: csaknem 500-an lakják. A dombok déli, délnyugati lejtői nagyszerűen alkalmasak szőlőtermesztésre. A kiváló monoszlói borok erjesztésére, tárolására a hegyoldalakba épített apró pincék szolgálnak. A középkorban a szőlőtermesztés adta a fő megélhetést, egészen a filoxéra járványig. A 19. század végén a falu 114 katasztrális hold szőlőterülete pusztult el.

Monoszló határában emelkedik, mintegy őrtoronyként a Káli-medence keleti kapuját őrizve a 337 m magas Hegyestű bazalt kúpja. Korábbi írások Hegyestőként, Hegyestetőként említik. Az 1938. évben megkezdték az északi oldal bányászatát, és 1970-re, mikorra a kőfejtés, feldolgozás befejeződött, a hegy felét elhordták. A visszamaradt bányafal betekintést enged egy vulkáni hegy belső szerkezetébe. A felhagyott bánya ma a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezelésében van, és geológiai bemutatóhelyként üzemel, népszerű kirándulóhely. A templomon és a paplakon kívül érdemes bekéredzkedni a templom kertjébe is. Itt található Magyarország egyik értékesebb botanikai ritkasága, a napóleoni háborúk idején már meglévő somfa, amely gazdag sárga virágzatával ma is a tavasz egyik első hírnöke az amúgy hűvös mikroklímájú Monoszlói - medencében. Monoszló Zánkával van körjegyzőségben, a településen vegyesbolt és kocsma működik.