Balatoncsicsó 220 lelkes kistelepülés a Balatontól 7 km-re, a Nivegy-völgyben. Békés, kedves zsákfalu, önálló általános iskolával, óriási játszótérrel és jól működő faluházzal. A falu a Csicsó nevet valószínűleg egy személynévből kapta. 1290-ben Chichoniug néven említi egy oklevél, a helyi eredetlegenda szerint a Csicsa az István név egy alakja. A környező falvakban nem is „csicsóinak”, hanem „csicsainak” hívják az itt lakókat.

A falu 1272 óta megszakítás nélkül a veszprémi püspökség birtoka, annak sümegi uradalmához sorolva. A fő megélhetést a szőlőtermesztés és az állattenyésztés adja, bár földjeit az úrbérrendeletben másodosztályúnak minősítették, mert nagyon agyagosak. „A rozs 4, a többi gabona 3 magot hoz.” A török ezt a falut is feldúlja, egy ideig lakatlan, majd újra benépesül. Lakói túlnyomó részt peredialista, vagyis egyházi nemesek, 1753-ig majdnem mindannyian kálvinisták. Ez a helyzet megváltozik Padányi Bíró Márton püspök idején, aki nem gyakorolta a vallási toleranciát, és mint renitens népet, a csicsói nemeseket „kibecsültette” házaikból, a házak árát nekik kifizette és őket a falu elhagyására kényszerítette. Közülük sokan a szomszédos Szentantalfán telepedtek le. Helyükre katolikus, részben „sváb” jobbágyokat hozatott, 1791-re nekik a régi templom helyére katolikus templomot épített, amit Szent Ágoston tiszteletére szenteltek. A jobbágyfelszabadítás 1857-ben érte el a falut. Az ekkori térképen feltüntetett sárba rakott kőfalú házak jó része ma is áll. A település legnagyobb foglalkoztatója az önkormányzat, illetve az iskola.

Sokan járnak Zánkára, Veszprémbe, Balatonfüredre dolgozni. A rendszerváltozás után új házak építése is engedélyezetté vált, az iskola körül új falurész épült. A faluban vegyesbolt és kocsma működik. A lakosság szőlőműveléssel is foglalkozik, az állattenyésztés már nem jelentős. Jelentős ifjúsági turizmust bonyolít le, az általános iskola tetőtere nyári táborok helyszíne. Összetartó faluközössége számos ünnepet tart a hagyományosak közül (Szent Balázs nap, Márton nap, templombúcsú, májusfa állítás, anyák napja), és újakat is bevezetett (gyereknap, falu disznóvágás) A község nagy szülötte Horváth János püspök (1769-1835), aki komoly jelöltje volt az esztergomi prímási széknek. A székesfehérvári székesegyház sírboltjában nyugszik.