Zalaszegvár nevét 1396-ban említette először oklevél Zeguár néven.

Sümegtől északra, Hosztót, Veszprémgalsa és Nemeskeresztúr közt, a 7325-ös út mentén fekvő település.

A 15. század közepén épült fel itt a Csép kastellum, mely a Marcal folyó átkelőhelyének védelméül szolgált. A vár később elpusztult, de 1660-ban Hosszútóti Pál újra felépíttette. Ekkor költöztek ide a vár alá az időközben pusztává vált Hosztót település lakói, kik ezután hosszú időn át a végváriak életét élték.

Zalaszegvár a török hódoltság alatt palánkkal védett hely volt, mely sikeresen védekezett a török ellen. 1556-ban a falu ősi római katolikus plébániája is elpusztult, lakossága később evangélikus hitre tért át, és a régi templommal szemben fából és paticsfallal felépítette saját templomát, mellette haranglábbal, majd 1744 táján épült fel másik templomuk melyet Gyulai Gál Gábor építtetett.

Mai templomuk Jézus Szive tiszteletére 1909-ben épült. 1910-ben 471 magyar lakosa volt.