Szentantalfa a Nivegy völgyben, a Balatontól 5 km-re északra fekszik. Nevét valószínűleg templomáról kapta, a -fa végződés eredetileg ’falu’ lehetett. Történelme viharos: a 13. század második felére teszik a falu létrejöttét, kezdetben királyi farkasvadászok lakhelye volt.

Középkori birtokosai egytelkes nemesek, majd egyházi nemesek és agilisek. Hozzájuk kereskedők, molnárok és iparosok költöznek. Később izraelita közössége is alakul, egykori zsinagógájuk ma Faluházként működik. 1720-ban tisztán kuriális (nemesi) település, de még a II. József idején végzett összeírásban sem szerepel egyetlen jobbágy sem a településen. Igaz, hogy a nem nemesek (iparosok, kereskedők stb.) száma ekkorra már eléri a nemesekét. A középkorban katolikus anyaegyház, de 1550-re plébániája már üres és Balatoncsicsóhoz tartozik.

Lakói jórészt evangélikus, református hitet követnek. Régi temploma elpusztul, a 3 felekezet egy ideig felváltva használja a régi templomhoz toldott imaházat. Később a felekezetek saját templomot építenek maguknak. A környező falvakból (Balatoncsicsóról, Szentjakabfáról) az 1700-as években ide költöznek a vallásuk miatt rebellisnek tartott és röghöz nem kötött, tehát nem jobbágy családok. Míg Jakabfa és Csicsó ekkor válik katolikussá, Antalfán a protestantizmus és a nemesi, kuriális jelleg erősödik. Szentantalfát kuriális múltja és lakóinak vállalkozókészsége különbözteti meg a környező településektől. Ipari parkja és benzinkútja van, lakossága kis és középvállalkozásokban dolgozik.

Nazarénus közössége önálló imaházat épített, tagjai tisztes iparosok, boros gazdák. Népessége a nazarénus közösség megtelepedése miatt növekedőben van. A faluban élelmiszerbolt, húsbolt, benzinkút, két gazdabolt és egy panzió, étterem is működik. Ide járnak óvodába a Nivegy-völgy többi falvaiból a gyerekek. Itt működik a körjegyzőség 5 községet összefogva. A falu határa tágas, szőlőhegyek övezik. A boros gazdákat a Zánka Nivegy-völgyi Borút Egyesület fogja össze.