Gyepükaján
Sümegtől 9 km-re fekszik keleti irányban, a Devecser felé vezető műút két oldalán. A község határában egykor római kori település állt. Gyepükaján az egykor különálló Gyepű és Kajánföldje települések 1894-es egyesítésével jött létre. A Gyepü helynév a zalai gyepük emlékét őrzi, amelyre a középkorban határőrök felügyeltek. Kajánfölde neve az ómagyar Kalán (Calan) személynévnek és a birtokos személyraggal ellátott föld „szántóföld” főnévnek az összetétele. A nagyobb múlttal rendelkező Gyepű község már 1353-ban szerepelt oklevélben, míg Kajánföldje első említése csak 1757-ből maradt ránk. A falunak 1901-ben épült temploma és 1904-ben épült az iskolája.
A településtől 2 km-re a XIII. században Nagykeszi helység Árpád-kori templomának maradványai találhatók. Tornya védelmi jellegű, földszintje ablaktalan, a felsőbb emeleteken lőrés-ablakokkal látták el. Védelmi jellegre mutat az is, hogy a hajó és a torony közötti átjárás a földszinten hiányzik. A templom megközelítően kör alakú kerítőfalának nyomai ma is jól kivehetők. A környéken feltárt ásatási anyagok illusztrációi a kultúrházban megtekinthetőek. A község környezetében kedvelt kirándulóhely a melegvízi erdő többszáz éves tölgyese, a volt melegvízi fürdő környéke.
A település érdekessége, hogy a közeli Hobay-pusztán (ma Kókusz major) hozták létre a huszadik század elején az Első Magyar Kókuszfonó és Szövőgyárat, ahol importált nyersanyagból egészen 1947-ig gyártották a lábtörlőket és a szőnyegeket. A település 1950-ig Zala megyéhez tartozott, akkor került át Veszprém megyéhez. Gyepükajánban a gyermekeknek játszótér, a fiataloknak kispálya áll rendelkezésre, ahol mozgási, sportolási igényüket kielégíthetik. A már hagyománynak számító falunapot 1994 óta júniusban tartják, a faluegyesítés évfordulójának tiszteletére. Hasonlóan hagyományos az augusztus 20-i Szent István napi búcsú is.