Barnag település a Nagyvázsonyi-medencében fekszik, 120 lakosa van. A XI. században a királynő szakácsai éltek itt, a középkorban a vázsonykői uradalom jobbágyfalva volt, ám a török időkben elnéptelenedett. Később két falumagra különült, Magyarbarnag és Németbarnag települések csak 1947-ben egyesültek.

A kistelepüléseken szokatlanul nagyméretű, egymástól távol elhelyezkedő két templom ennek a nyomát őrzi. Magyarbarnag 1472-ben Kinizsi Pálnak, Mátyás híres hadvezérének a birtokában volt, lakosai református vallásúak voltak. Németbarnag birtokosa a Zichy család volt, akik a falut katolikus német telepesekkel népesítették be 1726-ban. Plébániáját 1733-ban szervezték meg, ekkor épült Szent Márton tiszteletére szentelt temploma.

A község határában, az egykori németbarnagi (katolikus) temető mellett, szép fekvésű, barokk kápolnával és helybeli családok által 1798-ban állított stációkkal épült kálvária látható. A stáció érdekessége, hogy a német telepesek őshazájának szokásai szerint épült, nem 14 hanem 7 állomása van, és nem Jézus, hanem Mária szenvedését jeleníti meg. A keresztút a temetődomb tetején álló kápolnához vezet. Népi építészet néhány kiemelkedő szépségű, XVIII. századi, barokkos oromzatú, díszes, vastáblás ablakú lakóháza ma is a település dísze.