Aszófő a Balaton északi partján, a Tihanyi-félsziget lábánál fekszik, ott ahol a balatoni 71-es út, elhagyva a félszigetet, egyenesen északnak tart. Tihany felől közelítve a domboldalra felkúszó község a középen magasodó templomtornyával már messziről felkelti a figyelmet. A falu felett elterülő Vásárhegy és a domboktól körülvett település már a rómaiak idején is lakott volt. A falu déli oldalán található kövesdi templomrom is római épület maradványain áll.

Neve Aszófő, száraz völgyet jelent. 1093-ban ”Azzofeu“ néven említik és a tihanyi apátság birtoka, később a veszprémi káptalan és nemesek is szereztek itt birtokokat. Aszófőn folyik át a Vékény vagy Séd patak. Vize ma is ott csobog a házak falánál, egykor számos malmot hajtott. Némelyiknek régi kereke még látható az egykori malomépület oldalánál, így az országút előtti első háznál. Aszófő körzetében a középkorban három falu állott: Kövesd, Örvényes és Apáti, utóbbi már a Tihanyi félsziget nyakánál, az árkon belül. Kövesd község első hiteles említésével 1211-ből találkozunk, akkor a tihanyi apátság birtoka. Temploma a feltárás adatai szerint 1260-70 körül épült. A községgel együtt 1552 után pusztult el, amikor Veszprémben már a török volt az úr, és a Gyulaffyiak támadása miatt a veszprémi pasa parancsára a tóparti falvakat a lakossággal együtt a törökök elpusztították. A török kiűzése után, a XVIII. századtól kezdődően békés korszak következett a falu életében.

A XIX. század közepén lakosai betelepítették szőlővel a falu keleti oldalán található Vörösmáli dűlőt, majd a következő évtizedekben a ma már műemléki védelem alatt álló pincesor is megépült. 1834-ben elkészült az új római katolikus templom, ami ma felújított formájában várja a híveket és turistákat egyaránt.