A Bakony hegység (Sarvaly-hegy) lábánál, Keszthely és Sümeg között, a Marcal patak völgyében fekszik.

Első lakói cseh szénégetők voltak, akiket a veszprémi püspök telepített le, valószínű, hogy a tatárjárást követő időkben. Földesura a legrégibb időktől fogva egészen 1848-ig a mindenkori veszprémi püspök, de még az 1848. évi jobbágyfelszabadítás után is Prága határának legnagyobb birtokosa. Neve megkülönböztetett jelzőjét (Sümegprága) 1908-ban kapta.

A község múltjára vonatkozó okmányok, régi iratok és plébániai anyakönyvek az 1748. évi nagy tűzvészben megsemmisültek, így csak néhány szegényes levéltári adat maradt az utókorra. Az első hiteles oklevél 1436-ban említi meg Praga néven. Ekkor, mint a veszprémi püspök birtoka, a sümegi várhoz tartozott. A török hódoltság idején fokozatosan elpusztult. 1828-ban már 82 háznépét tartják nyilván – a háznép kétharmada zsellér. Igen kicsi a határ, ezért a szaporulatnak nem jut telek és föld, zsellérként élnek a faluban.

A lakosság fő megélhetési formája az agrártermelés, fő termékei az árpa, a rozs, a búza és a zab. Szőlőjéről még az 1600-as évek derekáról vannak adatok, de ezek az elnéptelenedés miatt kipusztultak. A szőlőhegy újratelepítése 1720-ban kezdődött. Jelentős a gyümölcstermelése, amely terméket a sümegi piacon érdekesítettek. A község 1950-ig Zala megye közigazgatási területe volt., Sümeg járás székhellyel. 1966 után Tapolca lett a járási székhely. 1970-ben 839 lelkes községként tartották számon. 1950-től 1969-ig önálló községi tanácsa volt, utána közös tanácsot alkotott a sümegi községi tanáccsal. 1990-től önkormányzattal rendelkezik. 1959-ben vezették be a villanyt, 1969-ben kapott vezetékes vizet a falu, 1500 kötetes könyvtár működik a faluban. Híressé vált az évenként, májusban megrendezésre kerülő „fazekas-napok”