Káptalanfa Veszprém megye nyugati részén helyezkedik el. A Kígyós patak völgyének peremén futó Nyugat-Kelet irányú, Devecser-Sümeg közötti útvonal mentén települt község.

A falu mai neve egykori birtokosának a fehérvári káptalannak emlékét őrzi. A település Árpád-kori eredetű, számos tárgyi emlék bizonyítja e vidék lakottságát a kora vaskortól a római korig. Káptalanfa a Kígyós patak termékeny, erdőktől ölelt völgyébe települt. Jelentőségét növelte, hogy a történelmi Zala vármegye határtelepülése volt és itt haladt a Zágráb-Körmendi posta- és kereskedő út, amely időnként hadak országútjává is vált.

A falut 1473-ban Mátyás király -hadi érdemeiért- Enyingi Török Ambrusnak és feleségének Devecseri Csoron Katalinnak adományozta. A település a XVII. század elején az Esterházy családra szállt, akik devecseri uradalmukkal birtokolták három évszázadon keresztül. A 48’-as forradalom idején a káptalanfai honvédek Kisfaludy Móric nemzetőr százados oldalán részt vettek a pákozdi csatában. Neveiket a temető 48’-as kereszt emléktábláján olvashatjuk. A település látványosságai: 1746-ban épült, jelenleg műemlékvédelem alatt álló Római Katolikus Templom, melyet a szeplőtelen fogantatás tiszteletére szenteltek.

A Szent János híd a falu legrégebbi építészeti emléke. A híd 1794-ben épült. A természetet kedvelők számára kiváló pihenési, (vadászati horgászati) lehetőséget nyújt a településhez tartozó Sárosfő-pusztán lévő Vadászház és halastavak. A búcsút Mária napkor, szeptember elején tartják.