Vöröstó Nagyvázsony, Barnag és Mencshely szomszédságában fekvő település a Balaton-felvidéken. Egy utcás falu, érdekessége, hogy a házsor mögött mindkét oldalon szinte egybefüggő pajtasor van, ami fenn is maradt annak ellenére, hogy a helyiek megélhetését már nem a mezőgazdaság adja. A fennmaradt pajtasornak és a jellegzetesen Balaton-felvidéki oromfalaknak, vakolatdíszeknek köszönhetően Vöröstón a teljes település műemléki védettséget élvez.

A település területén kőkorszakból származó csiszolt kőszerszámok, kőbalták kerültek elő, tehát ősidők óta lakott hely. A falu a török hódoltság alatt elnéptelenedett, 1671-ben már csak mint pusztát említették. Egykori lakói a közeli Vanyolára költöztek. 1652-ben a környező településekkel együtt a Zichy család kapta meg Vöröstót adományként, aki 1714-ben a faluba szlovák családokat telepített, azok azonban egy éven belül megszöktek innen. 1722-ben Honbachból származó németeket telepített Vöröstóra, akik borkereskedelmük révén felvirágoztatták a falut. 1825-ben készült el katolikus temploma.

A falu lakosságának dolgosságára utal, hogy a lakók saját kezűleg építették ezt a hatalmas templomot, 1825-ben a települést több, mint 400-an lakták. Vöröstó ma kicsiny falu, sem iskolája, sem óvodája nincs. Nagyvázsony körjegyzőségéhez tartozik. A lakosság jórészt Nagyvázsonyba, Veszprémbe ingázik. A falu dísze és nevezetessége a Kálvária domb a Jézus szenvedéstörténetét bemutató 14 stációval és kápolnával. Katolikus temploma a Szeplőtelen fogantatás tiszteletére épült, 0826-ban szentelte fel Padányi Bíró Márton püspök.