Szőc
A Bakony Kisalföldre lehúzódó nyúlványán helyezkedik el. Északkeletről Halimba, nyugati irányból Nyirád, míg délkeletről Taliándörögd határolja. Az Ajkát Nyiráddal összekötő 7315-ös úton közelíthető meg; az út a kis község lakott területének északi peremén halad végig.
1272-ben említik először írásban Zelch néven, ami szláv eredetére utal és jelentése kis falu. Területének fele a veszprémi püspökség uradalmához tartozott, másik fele a Dobosi család tulajdona volt. A Dobosi család tulajdonának egy részét a Gyulaffy családnak adta el, másik részét pedig a helyi nemességre ruházta át. A püspöki uradalom területe 1494-ben Tátika várához tartozott.
Később a falu teljes területe a Gyulaffyaké lett. 1669-től a birtok az Esterházy család tulajdonába került. A török megszállás idején a környék többi településéhez hasonlóan teljesen elnéptelenedett, majd 1741-ben a tulajdonos Esterházy család Németországból hozott telepesekkel népesítette be.
A községgel határos Halimba bauxitbányászatának fejlesztése Szőcöt is jelentősen érintette. A községhez tartozó Határvölgy és Szár-hegy területén 1952-ben tervszerű kutatásokkal jó minőségű bauxitlencséket tártak fel. A részben kisebb külszíni fejtésekben és többségében kedvező adottságú mélyműveléses bányákban a karsztvíz szintje fölött termeltek bauxitot. A termelvény elszállítása érdekében jó minőségű közutat építettek, valamint Határvölgyben lakótelepet is létesítettek. Az ércvagyon kimerülése után a bányaüzem felhagyott épületeiben szociális otthont alakítottak ki.
A falut erdővel és szőlősorokkal tarkított hegyek fogják közre. A szőlőhegy tetején a Szent György kápolna áll, ahová elzarándokolhatunk és imádkozhatunk. A település lakosainak nagy része szőlő- és bortermeléssel foglalkozik.