Bazsi község Zala és Veszprém megye határán található, Hévíztől 20 km-re, a Balatontól 23 km-re. Nyugaton Sümegcsehi, délen Zalaszántó, keleten Sümegprága, északkeleten Sümeg a határos település. Lakosainak száma 430 fő. Bazsi község területe természetföldrajzilag a Bakony délnyugati részéhez tartozik, melybe észak-északkelet felől a Marcal medence lapálya nyúlik be. Délről és délnyugatról 200-250 m magasságú dombok, a Keszthelyi-hegység bazalthegyeinek erős nyúlványai koszorúzzák (Kovácsi-hegy, Tátika-hegyvonulat). Kis hozamú folyóvizei (Berek-kút, Delelő-kút, Nagy-erdő patak) a Marcal felé igyekeznek.

A falu bazaltépítészete a Balaton-felvidéki kőépítkezés legnyugatibb részéhez tartozik. Szubmediterrán éghajlatú település, melynek jellegzetes növénye az őshonos szelídgesztenye. Régi hagyománya van a gyümölcstermesztésnek, különösen gazdag a település helyben honos almafajtákban. A település eredete a régmúlt homályába vész. A kedvező földrajzi fekvésből és néhány régészeti leletből arra a következtethetünk, hogy a táj már az őskorban és az ókorban is lakott volt, véglegesen azonban a honfoglalás korában népesedett be. A helység neve személynévből származik. A középkori falu nem a mai helyén, hanem feltehetőleg a Szentberekben, a falu keleti határában volt. A szájhagyományt - miszerint ott valaha templom is állott - régészeti leletek (épületmaradványok) bizonyítják. A török kor megpróbáltatásaiban Bazsi népének is osztoznia kellett. Bizonyára nem egyszer kellett a falunak az ellenség elől menekülnie.

1548-ban - talán török támadás végett - a telkek zömét tűz pusztította, és a házak nagy része üresen állt. A lakosság újratelepítésére már a XVI. század közepétől vannak adatok. A XVII. század legvégén római katolikus vallású németek (svábok vagy szászok) érkeztek, akiket a falu földesura, a veszprémi püspök telepített le. A szentbereki dűlőt elhagyva egy kis magaslaton települt meg a falu. Közepén áll az 1787-ben épült templom. A barokk stílusú templomot Bajzáth József püspök építette. Ahogy az évszámos kő szenteltvíztartón is látható, már 1731-ben is állt itt egy templom, de annak tornya és sekrestyéje még nem volt, később pedig állapota is annyira megromlott, hogy új templomot kellett helyette építeni. A szőlőhegyen található kápolnát az 1880-as években építették az ottani birtokosok Holport Teréz támogatásával egy nagy jégverés után. Bazsit évszázadokon át jobbágyi függés kötötte földesurához, a veszprémi püspökhöz, illetve a püspökség veszprémi uradalmához. A városias Sümeg piacával, úri székével, búcsújáróhelyével, később a közigazgatás szálával fűzte magához a falut.

A Sümegről kisugárzó barokk építészeti hatást a bazsi házak némelyike máig mutatja, oszlopos-árkádos tornácával, nemes egyszerűséggel díszített homlokzatával. Festetics György jóvoltából 179-től postajárat működött Sümeg és Keszthely között, mely bekapcsolta a falut a napi vérkeringésbe.1828-ban 604 lelket számlált a falu, és zömmel háromnyomásos gazdálkodást folytattak a hozzátartozó igavonó és más haszonállatokkal. Ekkor meghatározó település volt a környéken, azóta viszont a szomszédos települések lélekszámban túlnőtték. Szorgalmas, földművelésből és erdőgazdálkodásból élő népét 1959-ben terelték be a Termelő Szövetkezetbe. Ettől az időszaktól kezdve rohamosan változott a falu képe, és a hagyományos gazdálkodás eltűnőben volt. A falu szülötte Simon István Kossuth-díjas költő, országgyűlési képviselő, a Kortárs irodalmi folyóirat főszerkesztője. Tiszteletére minden évben születésének időpontja körül (szeptember 16.) emléknapot tart a falu. Szülőháza irodalmi, néprajzi kiállítással várja a látogatókat.