Paloznak nevezetes épületei közé tartozik az Árpád-kori katolikus templom gótikus részleteivel. Bár 1352-ben írnak róla először, valószínűleg már a X-XI: században állott a jelenlegi templom helyén valamiféle fából ácsolt kápolna, melynek helyére a XI: sz-ban kőtemplomot építettek és Szt. András tiszteletére szentelték. A román kori XI-XIII. sz i templom fele volt a jelenkorinak.

A félköríves alaprajzú szentély talán már az építésekor boltozva volt, de a mainál rövidebb templomhajó boltozat nélküli sík és fából ácsolt menyezettel rendelkezett a középkorban. A román kori részleteket a templom mai hajójának déli oldalán ablakok, bejárati kapuk jelzik. A templomhajó nyugati fele az új, a gótika jeleit magán viselő csúcsíves záródású másik déli irányba nyíló oldalkapuval, valamint a kapu felett vörös homokkőből készült keretes, csúcsíves lőrésablakkal már egy későbbi XIII. XIV. századra utaló bővítés jele. Mint mindenütt, itt is a templom köré temetkeztek a lakosok.

A templomot és temetőt egykor fal övezte, 1783-ban még állt azóta nyomaiban látható. A sírkövek egy részét később befalazták, közülük a legkorábbi, kereszttel díszített, hatalmas vörös homokkő a középkori bővítés során lett a templom délnyugati sarokköve. A jelenlegi torony egy még későbbi építmény. A templom a XVIII. sz. végén nyerte el mai formáját. Ekkor épült át, barokk stílusban a mellette lévő plébániaház is.