Kapolcs a Balaton-felvidéki Nemzeti Park határán fekszik, a forrásokkal és erdőségekkel körülvett Balaton-felvidéki Eger-völgyben.

A század elején ősember nyomaira bukkantak a környéken, feltételezhető, hogy az ősember számára az ún. Pokol-lik szolgált lakhelyül. A falu felett emelkedő Királykő bazaltoszlopai feltehetően egy 80×50 méteres földvárat, Attila várát határolták. Még ma is jól kivehetőek a régi sánc szélei. Kapolcs a római korban is lakott település volt, erre vezetett Budát az Adriával összekötő nagy hadiút, a Via Magna is. 1091. április 29-e után a kunok Kapolcs vezérrel az élükön betörtek Erdélybe, majd Biharba. I. László és serege azonban megállította a kunokat, Kapolcs vezért pedig megölték. A kor szokásai szerint a legyőzöttek néhány élve hagyott, betelepített tagja a vezérről nevezte el a települését.

Egy 1092-es pannonhalmi apátsági levél említi először Kapulch falu nevét. Számos forrás utal arra, hogy a 13. századtól már királyi kamarásokat, hercegi tálalókat, királyi jobbágyokat találhatunk Kapolcson, illetve Copulchoban, Kopulchon, vagy Capulchon. Kapolcs néven ugyanis először 1640-ben említik, de véglegesen 1846-ban veszi föl ezt a nevet. A reformáció során a falu lakosságának nagyobb része a lutheri hitre tért át, ám a 18. században, a vallásháborúk idején, Padányi Bíró Márton püspök templomokat foglalt vissza a protestánsoktól. Ő állíttatta helyre a kapolcsi katolikus templomot, melynek legszebb kincse a fekete Mária oltárkép, amit Xaverich Ferenc munkájának tulajdonítanak, de valószínű, hogy Cymbal Jánostól valók.

Nem sokkal ezután épült fel az evangélikus templom is, melynek különleges szabadalommal készült el 600 kg-os harangja. Egy, az 1740-es években történt incidenst leszámítva, csak igen ritkán akadtak vallási konfliktusok a faluban. Külön fejezet Kapolcs történelmében a zsidóság története, akik nagy számban vettek részt a falu ipari és kereskedelmi életében. 1945-ig saját rabbijuk, és zsinagógájuk is volt a faluban. Hamar híressé váltak a kapolcsi fazekasok, tímárok, serfőzők, gombkötők, csizmadiák, szűrkészítők, vargák. A Takács kastélyban a Csehországból bevándorolt serfőzők dolgoztak. A legfontosabb ágazat azonban a malomipar volt.

Az itt élők már a XII.-XIII. századtól kezdve a "saját malmukra hajtották" az Eger-patak vizét. A malmoknak államosításukig fontos szerepük volt a patakmedrek tisztántartásában, uszadéktól, eliszapolódástól való mentesítésében is. A malomtavak és zsiliprendszereik az árvízveszély enyhítésében is fontos szerepet töltöttek be. A malmok többsége tulajdonosáról, vagy annak valamely családtagjáról kapta a nevét: Ilona-malom, Mezriczky-malom, Denti-malom, Valter-malom. Volt példa arra is, hogy valamely tulajdonsága volt a malom névadója: Rossz-malom, Csúcsos-malom. Az államosítással azonban a malmokat sorra bezárták, vagy csak hagyták lassan elpusztulni. Idővel a patak vize is elapadt.

Mára sikerült a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet segítségével a patakot megmenteni, és 2000-ben befejeződtek a már-már jelképpé váló Szaller-malom újjáépítésének munkái is. Egy 1858-as felmérés szerint a lakosság száma már elérte az 1657-et, a falu szerkezete pedig ekkor már a mai képet mutatja. 1989-ben alakult meg a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet, amely a későbbiek során a Művészetek Völgye fesztivál megrendezésével az egész ország számára tett híressé, és népszerűvé ezt a gyönyörű fekvésű kis falut, Kapolcsot.