Az Eger-víz völgye átszeli Kapolcs területét. Keleten lép be a faluba és nyugat felé hagyja el, ahol összeszűkülő völgye a medence erdőkkel övezett nyugati kapuját jelenti. A patak vizének eltűnése előtt a meder és a medret követő ártér gazdag növényvilága, a bő gyors folyású patak sokszínű és gazdag állatvilágot vonzott magához. A víz eltűnését követően a kép egyre szomorúbbá vált a kiszáradt fűzek, száradó égerek, elszegényedő állatvilág miatt.
Csak a falu nyugati végében, az erdők hűs árnyékában, s a hegyoldalban el nem apadt források, mint például a Verőfényes-kút ás a Mázas-kút áldásos vize mentén őrződött meg egy kevés az egykori patakot követő táj eleven képéből. Itt az egykori malmok, a Biró-és az Ilona-malom őrizte meg a vízzel együtt élő, a vízből és a természet kincseiből élő ember és a táj kapcsolatának jelképét. Az életet jelentő víz visszajövetelében bízva várhatjuk az égeresek, füzesek megújulását, a pisztrángok és rákok visszatértét.