A falu a Bakony hegység lábánál, egy háromszög alakú völgyben fekszik.

A települést először egy 1492-es oklevélben említik, mint a lövöldi (városlődi) karthauziak birtokát. A mohácsi vészt követően a Veszprémi Püspökség irányítása alá került, de külterületén a Balassa család is rendelkezett földekkel. Lakossága a 16-17. században jobbágyokból és egyházi nemesekből állt.

Számos forrás utal arra, hogy Mátyás király vadászatai alkalmával járt a településen. A településre az 1730-as években nagyszámú német telepes érkezett, jelentős részük faszerszám-, faedény-, épületfa- és zsindelykészítéssel foglalkozott. A térségen belüli gazdasági szerepét évszázadokon keresztül a település határában működő vas- és üveghuta, a kőedénygyár, majd rövid ideig a téglagyár adta. A község határában feltárt bauxit-telér kitermelését 1962-ben kezdték meg. A település a mai napig őrzi német nemzetiségi hagyományait, a katolikus valláshoz kötődő néprajzi, helytörténeti tárgyi emlékeket. A falut körülvevő erdők vadászati lehetőséggel, kirándulóutakkal, gyönyörű környezettel, pihenőparkkal várják az idelátogatókat.