A „hegyektől kerített gyönyörű völgyben” fekvő Monoszló község temploma a XII. század végén - a XIII. század elején már állhatott. Az épület méretei és építészeti megoldásai arra utalnak, hogy a honfoglalás korában itt kialakult három településből álló falubokor központi helye volt az eredetileg Szent Mihály tiszteletére szentelt Monoszlói templom. A település legrégebbi írásos említése a veszprémi káptalan 1252-ből származó iratában Monoslou néven (Rubinum sacerdotem de Monoslou).

A török korban kétszer is elnéptelenedett települést a XVII. század közepétől magyar kisnemesi családok és hozzátartozóik népesítik be újra. A falu lakói ettől kezdve kálvini hitvallású protestánsok. 1751-ben Monoszló református anyaegyházához tartoznak, Henye, Köveskál és Zánka református gyülekezetei. A templom román elrendezésű és kapuzatú, apszisában gótikus épülete mai késő barokk formáját 1829-ben nyerte el. A XIX. század húszas éveiben, az épület restaurálása és felújítása során kapja a templombelső mai arculatát: az íveken nyugvó karzatot és a csehsüveg-boltozatos födémet. Ekkor készül a templom teljes épségében máig megmaradt bútorzata, a faragott padokkal, a szószékkel, a szépen kidolgozott hangvetővel és a zsoltártáblákkal.

A XIX. század első fele - közepe a település és egyben a gyülekezet népmozgalmi és társadalmi fénykora, Monoszló lakossága ekkor közel 600 lélek, akinek túlnyomó többsége református hitű. Erre a korra nyúlik vissza a község mindennapjait gazdagon dokumentáló iratgyűjtemény, a Monoszlói bíróláda is, amelyet ma a zalaegerszegi megyei levéltárban őriznek. 1999-ben a község 157 állandó lakójából kb. 110 református gyülekezet tagja.

A templom mögötti kertben található Magyarország egyik értékes botanikai ritkasága, a napóleoni háborúk idején már meglévő somfa, amely gazdag sárga virágzatával ma is a tavasz egyik első hírnöke az amúgy hűvös mikroklímájú Monoszlói – medencében. A templom szomszédságában található ugyancsak műemléki parókia a rastaurálás során elvégzett kutatás eredményei szerint legkorábbi formájában a XVII. század közepére datálható. Ezt követően többször kisebb-nagyobb átalakításokat végeztek rajta, de fő elemei változatlanok maradtak. Teljes szépségében fennmaradt az utcai szoba népi ácsolatú födéme, mestergerendáján az 1765-ös évszámmal.