Csabrendek
Csabrendek a Bakony utolsĂł nyĂşlványán a 374 mĂ©ter magas CsĂşcsos-hegy lábánál fekszik. A nagy kiterjedĂ©sű közsĂ©get az „Öreg-hegy” mint egy ölelĹ‘ kar tavasszal virágzĂł pompájával, Ĺ‘sszel ezerszĂnű szĂ©psĂ©gĂ©vel fogja körĂĽl. Az örökkĂ© zöldben Ă©keskedĹ‘ fenyvesei pedig egĂ©sz Ă©vben melegsĂ©ggel töltik el a vidĂ©ken Ă©lĹ‘k szĂvĂ©t. Csabrendek Ĺ‘si telepĂĽlĂ©s, már a kĹ‘korszakban is Ă©ltek emberek a CsĂşcshegy lejtĹ‘jĂ©n, amikor a mĂ©lyebben fekvĹ‘ rĂ©szeket mĂ©g tenger borĂtotta. KĂ©sĹ‘bb a kelták, majd a rĂłmaiak lakták a vidĂ©ket, Ĺ‘ket a pannon szlávok, kĂ©sĹ‘bb pedig a szlovĂ©nek követtĂ©k.
A közsĂ©g neve Rendek, vagy ahogy eredetileg ejtettĂ©k Rennek. Rednek szintĂ©n szláv eredetű. JelentĂ©se: vörös Ă©rc (a bauxittĂłl vörösre festett földre utal). A honfoglalĂł magyarok közĂĽl a Káli nemzetsĂ©g Bulcsu törzse szállta meg a vidĂ©ket. A mai Csabrendek három falubĂłl alakult ki: Rendek, Al-Csab Ă©s Fel-Csab vagy Szentistváncsab. A török megszállást követĹ‘en a három falu nĂ©pe Csabrendek nĂ©ven alapĂtott Ăşj közsĂ©get. Az Ă©szak-magyarországi tĂłt, cseh, lengyel Ă©s morva telepesekkel nĂ©pesĂtett falu lakosainak nagy rĂ©sze mezĹ‘gazdasággal Ă©s állattenyĂ©sztĂ©ssel foglalkozott. A telepĂĽlĂ©st 1870-80-as Ă©vekben a Bakony utolsĂł nagy legendás betyárvezĂ©rĂ©nek, SavanyĂş JĂłskának látogatása tette nevezetessĂ©. A telepĂĽlĂ©s ma közigazgatási központ.